Mostmeg megelpően jól viselem magam.

Reggeli:        kv
Tízóra :        4 zabpelyhes keksz
Ebéd:           Párolt pipicici, párolt répa
Uzsira is max keksz lesz a vacsiról még nincs elképzelésem.

Mérni még ugyan nem mérem magam, de Apjuk már látja  :)))....

Számomra is meglepő, de a hétvégén nem történt semmi visszafordíthatatlan csunyálkodás.

Ha éhes vagy ne olvass recepteket még akkor sem, ha nem tudod mit főzöl a családnak a hétvégén. Sőt igazából diétás recepteket sem túl célszerű böngészgetni.

Olyan nehéz kimagyarázni a főnöknek a nyeldesést és a hangos pocikorgást...

Bár tegnap kissé alább hagyott a kitartásom és rakott tésztát vacsoráztam, becsszóra mondom jelentősen kevesebbet mint amennyit egyébként ettem volna.

Reggelire, barna kenyér, szalámi sajt csusszant le. Valszeg az lesz az ebéd is, ugyanis rövid nap van a melóhelyen fél kettőkor hazamehetek így nem érdemes ebédért kislattyognom.

Viszont innentől jön a neheze, mert otthon leszek a hétvégén, főzök és nyeldekelve nézhetem hogyan habzsol a falánk család...

Tízórai müzliszelet, ebéd kelkápi főzelék, uzsi müzli és kávé.

Másnap

Az van, hogy tegnap jó kislány voltam. Uzsira csak egy kis sajtot ettem magában, vacsira meg fél csésze májgombóclevest. Nem voltam éhes.Sőt hiába sütött Bátyus rántott húsit, ellenálltam!!!!!

A mai reggelim is csupán kakaó volt.

Már nem is kívánom a kaját. 

Bizonyára letargiába estem, ha már nem ehetek csülköt csülökkel akkor más se kell....

Első nap

Reggelire kávét ittam, és fél magos, teljes kiőrlésű, barna nehéz tésztájú vacak felét rágcsáltam el nem túl lelkes arckifejezéssel.

Miután ez igencsak gyérnek mondható a pocakom hangos reklamálásba kezdett. Sárgabaracklével csendesítettem és bírtam jobb belátásra.

Ami az ebédet illeti, tegnapról maradt 3 falat rakott kelkáposztám, azt gyorsan benyomtam nehogy kárba menjen, majd egy kis kínaiból szerzett padlizsánt küldtem utána.

Jelentem így elégedett lettem az életemmel, és melegség árasztja el a bendőmet.

Nem gondolok semmi olyanra amire nem gondolhatok és nem írom ide, hogy az mi az mert rá sem gondolok.

Nem én!

Ismeritek azt az érzést amikor éldegélsz nyugodtan a saját kis álomvilágodban amíg egyszer csak rá nem ébredsz a valóságra. Bár addig is vannak jelek, érzések, de elhessegeted őket...ugyan már butaság...

Én abban a hitben voltam, hogy vékony vagyok és kész. Bár láttam a tükörben a növekvő párnácskákat, de optikai csalódásnak tudtam be a dolgot. Mert az, hogy én is hízhatok az butaság, 34 évesen két gyerek után...persze hogy az.

Aztán egyszer a férjem finoman óvatoskodva kérdezte meg a súlyomat, mert mintha nem lennék a régi. Én erre csak azt mondtam, hogy mostanság túl sokat iszom és bizté a melegtől bevizesedtem. És ezt elhittem. 

Aztán a kedvenc nadrágom nem jött fel csak combig.....majd a másiknak szétszakadt a cipzárja...Na ennél a pontnál tudatosult, hogy bizony baj van. 

Tehát 7 kilót kell leadnom...addig meg sem állok....