2011. szeptember 20., kedd

Ismeritek azt az érzést amikor éldegélsz nyugodtan a saját kis álomvilágodban amíg egyszer csak rá nem ébredsz a valóságra. Bár addig is vannak jelek, érzések, de elhessegeted őket...ugyan már butaság...

Én abban a hitben voltam, hogy vékony vagyok és kész. Bár láttam a tükörben a növekvő párnácskákat, de optikai csalódásnak tudtam be a dolgot. Mert az, hogy én is hízhatok az butaság, 34 évesen két gyerek után...persze hogy az.

Aztán egyszer a férjem finoman óvatoskodva kérdezte meg a súlyomat, mert mintha nem lennék a régi. Én erre csak azt mondtam, hogy mostanság túl sokat iszom és bizté a melegtől bevizesedtem. És ezt elhittem. 

Aztán a kedvenc nadrágom nem jött fel csak combig.....majd a másiknak szétszakadt a cipzárja...Na ennél a pontnál tudatosult, hogy bizony baj van. 

Tehát 7 kilót kell leadnom...addig meg sem állok....



4 megjegyzés:

  1. Lélekben veled leszünk!
    (Most rám hoztad a frászt, h esetleg ilyen majd velem is megtörténhet...)

    VálaszTörlés
  2. Nyugodj meg, egyél valami finomat inkább, ne idegeskedj Te még messze vagy ettől..

    VálaszTörlés
  3. Én boldog ember lennék, ha csak 7 kilót kellene leadnom...:D

    VálaszTörlés